GÖRÖGORSZÁG, ZAKYNTHOS
TSILIVI, PANAGIOTIS APARTMAN
2015. július 27. - augusztus 8.
Nyaralásunk képekben, élménybeszámolóval



Még itt az elején megemlítem, hogy amennyiben érdekel olvasd el majd az azóta készült THASSOSI NYARALÁSUNK (2017) írásomat is.

Kezdeném azzal, hogy idén egy kicsit gyerekmentes kikapcsolódásra vágytunk a párommal, mivel az elmúlt években mindig négyesben a gyerekekkel mentünk Görögországba. Mivel mi a hosszabb utakat szeretjük (ha már ott vagyunk tartson minél tovább majdnem ugyanannyiért), így az AEOLUS utazási iroda jött megintcsak szóba. Repülőre idén sem áldoztunk, pedig mindig megfogadjuk hogy jövőre már tuti nem a buszos utat választjuk, de idén is mint eddig mindig a 'pénz az nagy úr' elv érvényesült.

A helyi utazási irodában (KISKUN NOVA) befizettük az utat, amit last minute találtunk az INVIA oldalán. Kettőnknek megállt kevesebb mint 130 ezer forintból a majd 2 hetes nyaralás. Volt még egy hetünk az indulásig, így nem is kellett annyira kapkodni.

El is érkezett a nagy nap, cuccolás ki a Tescóhoz. A busz alig 10 perces késéssel meg is érkezett. Felszálltunk, kényelembe helyeztük magunkat arra a 10 percre, mivel utánna már számunkra, és szerintem mindenki más számára is a buszos utazás egy förtelem. Na de aki spórolni akar annak ezt be kell vállalnia, és elviselnie hogy a kényelmet egy kis időre el kell felejtenie. Az utazásról nem akarok sokat írni, nagyon jól haladtunk, a határon sem volt semmi gond az átkelésekkel, mindenhol maximum csak 10 percet kellett várakozni. Az út a buszraszállástól a kompig 22 óra volt. Azért így írom, mert a komphoz ugyan időben érkeztünk, de a másik busz sajnos késett. Mivel a jegyeket így vette meg az utazási iroda, be kellett várnunk a másik buszt, majd a következő kompjárattal mehettünk csak tovább. Ez 2 óra várakozást jelentett plusszba, de mivel a tengerparton voltunk és majd 40 fok volt, irány be a tengerbe ruhástól fürödni, egy kicsit felfrissülni, pancsolni, a kompon majd úgyis megszáradunk.

Első pancsira találtam is egy szivacsot, amiből párom kihozott egy képet a haveroknak hogy legyen min röhögniük. A kezemben egy kis szandál, amit szintén akkor találtam. A talált dolgokról majd még később beszélek, nálunk ez a nyaralások egyik fő momentuma, családi versenye.



Megérkezett a komp, felszálltunk, majd egy 1 órás hajókázás vette kezdetét. Száradtunk, élveztük a tenger látványát, és hogy végre lassan megérkezünk Zakynthosba. A képen Tündi próbálja imitálni hogy húzza be a hajót a kikötőbe... :-)







Kikötöttünk, transfer, majd negyed óra buszozás után megérkeztünk a PANAGIOTIS apartmanba. Szép környezet, jól frekventált hely, terasz, medence, napozóágyak, igényes és nagyon tiszta belső, kedves személyzet. Az épülettől kb. 200m-re a Tsilivi beach, 40m-re a főutca, ami tele van étteremmel és vásárlási lehetőségekkel. Szóval minden tökéletes, kipakoltunk.



Lementünk a partra, szép látvány, tiszta víz, mi is kellene ennél több, ezerrel pancsi. Mi amolyan 'nem annyira ülünk a seggünkön' típusok vagyunk. Főleg hogy a gyerekek is a mamáknál otthon, szóval szabad a pálya. Így gyorsban sétáljunk is el a part mentén, mit is tartogat még az elkövetkezendő napokra a hely. A tenger felé fordulva balra indultunk útnak, ahol a távolban egy kisebb hajókikötő volt, de mellette el lehet tovább menni ami a partról nem annyira látszik. A következő képek ott készültek:











Eljött az este, és az idő hogy lassan enni kellene valamit, így a saláta mellett döntöttünk. Mindketten nagyon rá voltunk már éhezve a finom ízekre.







Mivel picit enyhült a meleg, esti séta a parton, beszélgetés, cigi, pár fénykép, és ha már Görögországban vagyunk, akkor együnk egy gyrost is annak ellenére hogy lassan már éjfél van.









Reggel felkelve egy cica hevert a terasz ajtónk előtt, aki végig a nyaralásunk alatt ott lébecolt. Annyira kényelmesen érezte magát, hogy meg nem mozdult volna, így mindig át kellett lépni mikor útban volt. Adtam neki a finom hazai kolbászból, amiből csak azért vittünk egy 10 centis darabot, mert Tündi meg volt győződve róla hogy itt majd arra kapnak a halak. (Egyébként valóban ették, de gondolom nem ez a fő táplálékuk.) :-D



Szóval így reggel még azt sem tudtuk mit csináljunk hírtelen, így le a partra pancsolni, búvárkodni, nyugodtabban körülnézni, jobban felmérni a terepet.

















Eljött az este, kagyló vacsora, majd némi alkohol mellett irány a part ameddig csak lehet, persze pár fénykép. Szinte minden éjszaka a kötelező vacsi és minden útba eső bazáros bolt tüzetes átvizsgálása után a parton kötöttünk ki, napozóágyban fekve beszélgettünk, iszogattunk, stb. Tök nagy varázsa van a hullámzó tengernek, az éjszakai megvilágításnak, a nyugalomnak, meg hogy végre nem egy boltban kell a 2945632. kis lófaszt is megnézni, hogy milyen cuki. :-)







Reggel kelés, majd egy kávé mellett a 'mit is kellene csinálni' szlogen, szóval induljunk el valamerre picit túrázási jelleggel, aztán majd csak lesz valami. Találtunk egy újabb hajókikötőt, amik nekem mindig is nagyon tetszettek a számomra érdekes látnivalók miatt. Ez egy másik nagyszerű fürdő partszakasz végénél van. Nagyon szép és tiszta ott is a víz. Találtam egy rákot a fűrdős résznél, amiről így gyorsba lett is egy fotó.





Továbbmenve a hajókikötő mellett egy sziklás rész következett ahol már nem járkál és fürdik senki, szóval ez egy nagyszerű terep körülnézni. Ez az eldugott kis zug teli hatalmas sziklákkal már rövid, 8-10 méter csupán és aprókavicsos. Csak a nagy sziklákon keresztülmászva lehet odajutni, de megéri mert egy kicsit olyan érzése van az embernek mintha egy lakatlan szigeten lenne. Mindezt tetőzi a gyönyörű látványvilág és a kristálytiszta tenger. Ide egyébként többször is visszajöttünk, horgásztunk, búvárkodtunk, stb., mindenkitől távol.









Ugyanezen a helyen mászkálva egyszer csak egy óriási halfejre lettem figyelmes a vízben a sziklák között, amit valószínűleg a halászok dobtak ki. Mint utólag kiderült azért, mert így akarják segíteni a teknősöket és a vizi élővilágot hogy ennyivel is több lehetőségük legyen élelemre. Ilyet egyébként más kikötőnél is tapasztaltunk, mondták több helyen, onnan tudom. Persze ezek a fel nem használt haltetemek nem a fürdő részen vannak, szóval senkinek sem kell aggódnia hogy hétköznapi fürdőzés közben ilyenekkel találkozna. Ha már ott virított az a 4-5 kilós halfej, gyorsba pár fénykép el is csattant. Azt még érdekességképpen megemlítem, hogy a komoly fogazaton kívül a halnak óriási nagy nyelve volt, mint egy marhának. Lehet ez csak nekem érdekes, de meglepődtem.





Ha már hal, akkor estére talán együnk azt. Eszméletlen finom volt, életemben nem ettem még ennyire ízletes, puha húsú és ennyire jól elkészített halat.





Este a szokásos, parton heverészés éjfél utánig. Elérkezett a következő reggel, mikor is kicsit korábban kellett kelni, mivel előző nap befizettünk egy sziget körüli túrára. Ez egy majd egész napos hajókirándulás volt, teljesen körbe a sziget mentén, nevezetesebb helyek megtekintése, fürdőzéssel, több helyen kikötéssel. Egy másik hajótúrával szemben azért ezt választottuk, mert ebben benne volt a teknős sziget és hogy majd olyan helyekre megyünk ahol láthatunk teknősöket. A főbb helyek voltak a Navaggio öböl, amit legalább egyszer tényleg mindenkinek látnia kell élőben. Fantasztikus az a tengeri színvilág, a hófehér kavicsos talaj, az a nagyon magas sziklafal ami körülöleli a helyet. Rengeteg hajó fordul itt meg, folyamatosan hozzák a túristákat, így kicsit zsúfolt tud lenni a part. Nekünk szerencsénk volt, mert volt egy fél órás időszak amikor alig voltak, és a hajók nagytöbbsége elment. A prospektuson másfél óra volt megadva az itt eltöltött időnek, persze csak 1 óra lett belőle. A hajó még elvitt a Keri Caves és a Blue Caves barlangokhoz is, amik valóban gyönyörűek. Több helyen van fürdőzési lehetőség, érdemes kihasználni és búvárkodni a kristálytiszta vízben.































Vége lett a hajótúrának, jól el is fáradtunk, este 6 óra körül értünk vissza a kikötőbe. Már csak a vacsora maradt, meg ellenőrizni az újabb apró bizbasz szállítmányt a kisboltokban, hogy vajon mi változott az előző estéhez képest. Persze mindig kellett venni valamit, mert folyamatosan talált Tündi valami újabb cuki dolgot, és ezeket vétek lenne kihagyni. Mert hát annyira cukik, aranyosak, jól állnak, és nem is drágák, annyira szépek, odanézz nyuszi de szuper, stb. Szóval az ember inkább csak bólogat. Persze drágám, hogyne vennénk meg, ez még csak a 43. papucsod, kell még egy pár és még holnap is veszünk kettőt. Jaaaa, és hogy ez olyan táska amin teknősök vannak? Értem, jaj de jó, persze hogy nem hagyjuk itt, van még otthon hely a 472. táskának is. :-D

Másnap reggel felkelve újabb dilemma, mit is kellene csinálnunk. Googlemaps elő, nézzünk szét milyen helyek is vannak a közelbe. Mivel ki is aludtuk magunkat és fel is voltunk pörögve, akkor talán túrázzunk egyet. Találtunk maps-en egy kb. 3km-re lévő strand szakaszt, ami egy kicsit távolabb is esik a központtól, kicsit eldugottabb helyen is van, szóval ez nekünk való. Összepakoltunk pár dolgot, útra fel, séta 3km-t 38 fokban fel a hegyre. Durván hangzik, de eszméletlenül jól telt az a kb. negyven perc gyaloglás, szép helyen, útközben látnivalókkal. Közel sem volt fárasztó, sem megterhelő, nagyon hangulatos volt. Vitt a kalandvágy.

Már az uticélunk végéhez közeledtünk, mikor szólt a GPS hogy forduljunk jobbra. Ekkor olyan látvány tárult elénk, hogy mind a ketten csak annyit tudtunk mondani, hogy basszus, ez valami gyönyörű. Egy hegy tetején álltunk és út vezetett le meredeken a tengerig. Csodaszép látvány volt, beláttuk a tengert, tiszta víz, ember pedig alig. Egy szó mint száz, megérte elsétálni. Ott töltöttük az egész napot, és még pár nap múlva is visszajöttünk ide. Búvárkodtunk, pecáztunk, és felderítettük a part menti környéket.



























Este vacsi, majd egy kis édesség, amik nagyon finomak itt Görögországban. Akinek van akár egy kicsi lyuk is a fogán, annak eszébe fog jutni a fogorvosa. :-D Nekem sajnos eszembe jutott. :-)



A következő napot picit a pihenésnek akartuk szentelni, pancsolni, pecázgatni, búvárkodni, élvezni a tengert. Azt még nem írtam, hogy a pecázás az az itthon pár száz forintért kapható zsebpecát jelenti (kint 4.50 euró a supermarketben). Így olvasva mulatságosnak és gyerekesnek tűnhet a dolog, de mindenkinek nagyon ajánlom hogy próbáljátok ki. Nagyon nagy feeling bent állni a vízben vagy mondjuk egy sziklánál (ott több a nagy hal) búvárszemüvegben pipával, és magad elé dobva a zsinórt a csalival nézni a víz alatt mi is zajlik. Ezt még Pargán próbáltam ki tavaly. Ahogy bedobod magad elé már mennek is rá a halak, csak győzzed kiszedni a szájukból a horgot. Itt a tengerben még a legkisebb halnak is hegyes fogazata van, nem is hinné az ember. Szóval az út előtt akinek van kedve hozzá azt a pár száz forintot ne sajnálja, felejthetetlen élményben lesz része.





Kicsit felelőtlen voltam, egy sziklás résznél ahol sok nagy halat láttam a vízben meg akartam jelölni a helyet, hogy majd a partról később oda tudjunk menni pecázni. Ki is másztam a vízből a sziklákra hogy megnézzem hol is vagyok, majd mikor mentem volna vissza a vízbe, egy nagy kövön guggolva vettem fel a szemüveget meg a pipát hogy majd belököm magam a mély részre, megcsúszott a lábam és végighúztam a sziklán. Akkor még nem tűnt komolynak, megnéztem ugyan gyorsan a víz alatt és csak annyit láttam hogy végighorzsoltam. De ahogy úsztam vissza Tündihez a fürdő részhez már éreztem hogy nagyon csípi a sós víz. Akkor még nem vérzett, de láttam hogy már szétnyílt a seb. Na mondom fasza. Partra ki, a vért letörölve le is ragasztottuk gyorsan. Szerencsére az apartmanunk mellett volt közvetlenül egy orvosi rendelő, csak még hátra volt a 2km-es hazagyalogtúra. Visszaértünk, tusolás, orvos, ellátták a sebet, fertőtlenítették. A biztosító felé is jelezve lett az eset a dokinő által, akik nagyon korrektek és segítőkészek voltak. Többször is, de még pár nap után is felhívtak hogy hogy vagyok, stb. Tündi sokat nevetett azon hogy össze akarták varrni a sebet de én nem engedtem, és mivel az angol tudásom erre már nem terjedt ki, mondtam a dokinőknek, hogy 'no zinger'. :-) Mosolyogtak ugyan rajta ők is, de nem értették hogy vagyok ilyen hülye, hogy ezt nem engedem.







Este vacsi, majd boltból ki, boltba be. Az ételek egyébként egész nyaralásunk alatt mindenhol nagyon finomak, frissek, ízletesek voltak. Mindig máshol ettünk, és mindig mást.









Mivel a lábamat nem akartuk annyira terhelni, a következő nap nagyrészét a Tsilivi parton töltöttük és az apartman medencéjében készítettünk pár vízalatti képet. Vettünk gumimatracot, amivel jól ellehet bohóckodni a hullámzó tengerben, és persze a parton is idiótultunk egy kicsit pár fénykép erejéig. Elmentünk matraccal eléggé bentre ahol már mélyebb a víz és ott búvárkodtunk. Találtam tengericsillagokat, amiből vállap lett. Nem megijedni, csak pár fotó erejéig aztán vittem is vissza őket a tengerbe. Sosem bántok egyébként semmilyen állatot sem. A parton ettünk gyümölcstálat, ami nagyon mutatós és isteni finom volt. Egy nagy fél ananász volt megpakolva finom gyümölcsökkel.















Este a szokásos vacsizás. Mivel én mindig is nagy pizza zabáló voltam és mindketten szeretjük az olasz kajákat, így pizza és spagetti volt a menü.









Már mentünk haza az éjszakából, mikor nézem hogy mi a fenék futkároznak az apartmanház lámpája körül. Hírtelen azt hittem gyíkok, de amikor közelebb mentem akkor láttam csak hogy ezek nem gyíkok, hanem valami gekkó szerűségek. Nehezen bírtam lefotózni őket annyira ilyedősek voltak a vakura, de azért nagyjából látszanak a képen.



Eljött a másnap. Egy újabb hajótúrára fizettünk be még előző este, mert szerettünk volna végre már teknőst látni élőben. Az egyik sziklás helyen találtam ugyan egy kb. 80cm-es tekit, de döglött volt sajnos és mocskos büdös. Kár érte mert gyönyörű példány volt. Úgy indultunk neki egy glass bottom (üvegaljú) hajóval, hogy majd milyen szép és nagyszerű élményekben, látványban lesz részünk. A reklámpapíron azt is írták hogy elvisz a hajó a teknős szigetre is, ahol a nagy teknősök leteszik a tojásaikat és majd meg lehet őket nézni. Egyszóval ez egy kimondottan teknős nézős túra lesz. A valóság az írtakhoz képest annyiban merült ki, hogy a hajó kiment a tengerre, majd pár másik túristával megtömött hajóval együtt közrefogtak egy teknőst, körbezárták, és várták hogy szerencsétlen mikor jön fel a felszínre levegőt venni. A szórólapon ugye rajta volt, hogy garantáltan lát majd mindenki teknőst. Valóban, a pár hajó szerencsétlenkedve összehozta hogy lásson mindenki tekit, és már indult is tovább egy kisebb szigettúrára. A Keri Caves barlangokhoz vitt, ahol már pár napja jártunk a másik hajótúrával, így számunkra ez már nem volt akkora újdonság. Semmi baj, a teknős szigeten még nem voltunk úgyse és ez miatt fizettük be ezt a kirándulást. Elindult újra a hajó, most már megyünk a teki szigetre, juhé, jön a számunkra is a várva várt élmény. Aham, egy nagy lófüttyöt. A sziget mellett lassított a hajó, majd elmondta a tojásrakásos szöveget a csaj, és folytatta hogy a hajó itt sajnos nem tud kikötni, úgy hogy megyünk is vissza a kikötőbe. Ezzel a túra véget is ért. Fasza. Amiért jöttünk azt megint nem láttuk, ellenben újra megnéztük ugyanazt amit pár napja. Ennek ellenére azért készült pár újabb kép.



Itt el is durrant a fejünk, mint a hajón levő másik magyar párnak is. Megismerkedtünk velük a hajótúra alatt, sokat beszélgettünk, nagyon jó fejek. Arra jutottunk hogy a buszos transferrel nem megyünk vissza a szállásunkra Tsilivibe, hanem maradjunk a Laganas beach-en. Majd bérelünk vizibiciklit, bemegyünk oda ahol a tekik vannak és majd mi megkeressük őket. A hajóról leszállva indultunk is egy kölcsönzőhöz, ahol 20 euróért béreltünk 2 órára egy vizibiciklit. Elindultunk, jól be is mentünk már a parttól, mire egyszer csak érdekes sötét felhők kezdtek gyülekezni a hegy tetejénél. Pár perc múlva már villámokat is láttunk a távolban. Gyönyörű látvány volt ugyan, ám ez a borulás egyre jobban felénk tartott, mi pedig bent voltunk a tengeren. A villámok is egyre egyre közelebb és sűrűbben csaptak le. Azon kaptuk magunkat hogy már csak mi vagyunk a tengeren, így jobbnak láttuk ha elindulunk kifelé, nehogy a napernyőt tartó rúdba csapjon a villám és ott maradjunk halkajának. Tekertünk is ezerrel a part felé, a csajok már egyre jobban paráztak (mi is, de hát próbáltuk nem megijeszteni mégjobban a csajokat). Közben az eső is kajak elkezdett esni. Dörgött, villámlott már minden. Félelmetes volt a helyzet, de egyben eszméletlen gyönyörű is. Kiértünk a partra, a kölcsönzős nagyon korrekt volt, mert visszaadta mind a 20 eurót. Mondta hogy ez a vihar is mint a többi errefelé gyorsan jött, ugyan most szakad az eső, de fél óra múlva nyoma sem lesz az egésznek.











Valóban, az eső elállt, a nap kisütött. Mivel már megjöttünk a vizibicikliből, még tutibbra akartunk menni. Béreljünk motorcsónakot. Azzal csak jobban lehet haladni és oda megyünk ahova akarunk, miénk a tenger. Béreltünk is egyett 2 órára. Pár perc alatt megmutatták hogy kell kezelni a motort (mivel még sosem vezettem motorcsónakot) és már indultunk is a saját hajótúránkra.

Mondanom sem kell, a nyaralásunk egyik legnagyobb élménye következett és az a szabadság a tengeren a hullámok között valami fantasztikus. Mindannyian nagyon élveztük, leírhatatlan élmény volt. Első utunk a régen várt teknős sziget volt, ami kb. 3km-re lehet a Laganas beach-től. Kikötöttünk, megnéztük a lerakott tojások helyeit, majd irány pancsolni és búvárkodni a tengerbe ami szintén gyönyörű volt és kristálytiszta. Ami ott látvány fogadott a víz alatt az valami meseszép. Egyre mélyül a tenger, majd egyszercsak egy nagy feketeségbe tűnik az egész, ami olyan félelmetes és egyben csodálatos, hogy ezt mindenkinek inkább látni kell, nem lehel elmesélni. A víz alatti látótávolság óriási, és azok a színek ahogy mélyül... egy szó mint száz, ide még egyszer vissza kell jönnünk az életünkben egy több órás víz alatti úszkálásra, búvárkodásra. Tündi mondta, hogy kamerázzunk a víz alatt is, de sajnos már nem volt időm összeszerelni a telefont a víz alatti tokkal. Az idő fogyott és még menni kellett teknősökre vadászni.













Visszatérve arra a helyre motorcsónakkal ahol a nagyobb hajók a túristáknak terelgetik össze a szerencsétlen teknősöket, mi is megpillantottuk az első saját tekinket, amit végre mi magunk vehettünk 'üldözőbe'. Nem részletezem az eseményeket, de több tekit láttunk karnyújtásnyira, mint a túrista hajóból aminek ugyan üveg az alja, de kb. semmire sem jó. Onnan szerintem senki nem is láthatott volna semmit. Ha ajánlhatunk egy sokkal célravezetőbb és élménydúsabb megoldást annak aki CSAK teknőst szeretne látni, az ne fizessen be semmi ilyen útra, hanem álljon össze egy másik párral és béreljenek közösen egy motorcsónakot. Nekünk 55 euróba került a bérlés 2 órára, ami fejenként 4200ft-ot jelentett átszámítva. Ha azt vesszük hogy egy dodgem vagy egy gyerekforgó is 3-5 percre 500 forint, akkor ez semmi ahhoz képest amilyen élmények várnak majd ránk. Mivel mindannyian végig nagyon fel voltunk pörögve és nagyszerűen telt az idő, élveztük a tekikeresést, a motorcsónakozást, sajnos nem sok kép és videó készült erről. Sokkal inkább ennek varázsa és az emlékek maradtak nekünk amik ugyan többek a fotónál, videónal, de sajnos nem megmutathatók.

Azért felteszem ide azt a pár kis videót, nézzétek meg, sajnos nem a legjobban sikerültek:




Leadtuk a motorcsónakot, sajnos gyorsan elrepült az a két óra. Indulni kellett vissza Tsilivi-be busszal. Menetrendet nézve várni kellett volna még vagy egy órát, mivel pont előttünk ment el a busz, és az is még csak Zakynthos-ba vitt volna. Ott át kellett volna szállni a Tsilivi-be tartó buszra és úgy hazajutni. Arra a döntésre jutottunk mivel már kezdett beesteledni, hogy menjünk taxival. 20 euróért el is vitt négyünket, útközben pedig megbeszéltük hogy vacsizzunk egyet ennek a jól sikerült napnak az örömére, majd menjünk le a partra iszogatni az éjszakába. A Gyroland-be ettünk, 13.90 euróért akkora két személyes gyros tálat kaptunk, hogy alig bírtuk Tündivel megenni. 3 féle gyros hús, öntetek, pita, köret, eszméletlen finom volt és ízletes. Utánna egy kis unszolásra habos csokikrémes óriásgofri következett, aminek nagy része szerencsémre nekem jutott, mivel Tündi már addigra teljesen jóllakott. Isteni finom volt az is.





Másnap kis túrát csináltunk csak, a szokásos búvárkodással és pancsolással, fényképezéssel.











Elérkezett a hazaindulás előtti nap, amikor már kezdtünk készülődni az útra vízzel, kajával, hogy minden hűtve legyen másnapra a hosszú útra. Medencéztünk kicsit az apartmannál, és maradtunk a helyi strandon, ahol beúszva mélyebbre egy csikóhalat találtam, vagy ahogy haverom barátnője nevezte, PACIHALUCI-t! :-)))) Csináltunk jópár képet róla, aztán vittem is vissza a mély részre ahol találtam, nehogy baja essen.













Eljött az indulás ideje, érkezett a busz is időben, majd elindultunk az egy napig tartó hazaútra. Minden rendben zajlott az úton, volt olyan határ rész hogy fel sem keltünk mert engedtek is tovább. Persze hol máshol, mint a magyar határon kellett egy kicsit tovább időzni. Naná hogy itthon is kánikula, így elég kényelmetlen volt már az otthontól csak 60km-re dekkolni a hőségben egy buszon. Összességében a hazafele út mégnagyobb pokol volt mint az odafele. Kb. 29-szer aludtam el az éjszaka, mert vagy úgy elzsibbadtam hogy ha félbevágnak sem vettem volna észre, vagy mikor már éppen kezdtem volna aludni akkor állt meg a busz egy 10 perces pihenőre. Na de hazaértünk, épen, egyben, fáradtan ugyan, de nagyszerű élményekkel gazdagodva, felejthetetlen és tökéletes nyaralás volt minden szempontból számunkra.

Írtam, hogy nagyon szeretjük a görög ízvilágot, az ételeiket, a tavernák hangulatait és a kedves kiszolgálásukat. Eddigi utazásaink során is már nagyon sokmindent megkóstoltunk, kipróbáltunk, és szinte mindig 100%-san meg voltunk elégedve. Idén sem volt ez másképpen, pár kép még az idei kajákról, amikről készültek képek.



















Ígértem pár szót az elején a talált dolgokról. Minden nyaraláskor akarva akaratlanul talál az ember dolgokat, pénzt, ezt azt, stb. Hol a parton, hol a vásárlós helyeken, hol pedig bent a tengerben. Ez idén sem történt másként. A tengerben találtunk a mélyebb részen 1 eurót, sétálás közben egyik este az út mellett másik 1 eurót, egy Ray-Ban szemüveget, persze az 5 eurós verziót :-), egy másik napszemüveget a Keri Caves barlangnál a mélyben ami több képen is látható Tündin, rengeteg hajgumit, a gyerekeknek villógós fellőhetős valamit az utcán, amivel a kislányunk rohangál a lakásban mint futófény, virágos hajpántot a járdán, több karkötőt, egy plüss alvóbáránykát a parton, amit itthon persze kimostunk és a kislányunk azóta is azzal alszik. Hirtelen ennyi jut eszembe. Mivel minden nyaraláskor egy halom dolgot találunk, már ez versennyé alakult nálunk, ki mennyit talál és milyen értékben.

Nagyjából ennyi lett volna a beszámolóm, nagyon sokminden történt, és bár sokmindent ugyan kihagytam mert még annyira friss minden élmény és nagyon hosszan lehetne mesélni, de ide még egyszer a gyerekekkel vissza kell térni mindenképpen. Azt még el kell mondanom, hogy a hely nagyon gyerekbarát, a tenger lassan mélyül, szinte minden étteremben van gyerekmenü, sok helyen van a gyerekeknek játszótér (éttermeken belül is), gyerek quad lehetőség, minigolf, medencék. Az eddigi görögországi helyeken ahol voltunk ennek volt valamilyen szinten a legnagyobb varázsa. Itt ugyan nem sikerült polipot fognom mint Thassoson, mert elbénáztam sajnos, de láttunk mind a ketten. Tündi ráadásul egy nagyot. Voltak nagy halak, nagy csigák, lepényhalak, fogtam tengeriuborkát, tengericsillagot, csikóhalat, rákot, halat és amit csak lehetett.

Nagyon ajánljuk akár kisgyerekeseknek, akár pároknak, kirándulóknak, pihenni vágyóknak ezt a fantasztikus szigetet. Biztos sokakban felmerült a kérdés, miért nem béreltünk motort vagy autót, mivel ezekről nem esett szó. Az ottani közlekedési morált elnézve az autót teljesen kizártuk, ott nincsenek szabályok, mindenki megy amerre lát, sem tábla sem semmi nem zavar senkit. A motor bérlést megkérdeztük mivel a szomszédban volt egy kölcsönző, terveztük is a bérlést, az ára is elfogadható volt, de jogsi szerint csak 50cm3-s motort kaptunk volna, amivel ugyan mehetünk ketten, csak mint mondták arra a hegyes vidékre ez nagyon gyenge. Még a kisebb cm3-es kocsik is haldokoltak az utakon, többen panaszolták. Az őszinte igazat megvallva az is közrejátszott, hogy én még szinte sosem motoroztam, talán összesen 2km-t ha mentem életemben. Nekem ez eddig kimaradt, de jövő ilyenkorra pótolni fogom. Ennek ellenére is minden napunk nagyon szuperül telt, az idő végig 36-39 fok volt, de szerencsére mindig mozgott a levegő így jobban kilehetett bírni. Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, nyoma sincs a magyarországon megszokott mentalitásnak. Szerencsére.

Mire hazaértünk, a levelesládába várt minket egy levél az Aeolus irodától egy tagsági kártyával, miszerint ez volt már a harmadik utunk az irodával. Klub tagok lettünk, ami számos kedvezményre ad ezek után lehetőséget ha velük nyaralunk.



Köszönöm hogy elolvastad. További szép napot kívánok neked és ha teheted egyszer látogass el Zakynthosba, érezd nagyon jól magad a haverokkal, barátnővel, baráttal, családdal.



Ha tetszett az élménybeszámolóm és van egy kis időd kérlek írj pár szót, akár csak hogy elolvastad vagy a véleményed. Trágárság, rossz indulat ha lehet ne legyen cél. Amennyiben kérdésed volna írd meg az e-mail címed is az üzenetben és szívesen válaszolok. Köszönöm!

Sajnos az utóbbi időben valamiért nem működik a weboldalból való mail küldés, ezért az alábbi feliratra kattintva tudsz nekem írni:

E-MAIL KÜLDÉSE: zeketamas@gmail.com